Búvár Kund

Khátá, én most elmegyek fürdeni. Ok, akkor hagylak lazulni, ha befejezted majd beszélünk. Neee, beviszlek téged is a telefonnal a kádba. Oké. Úúúúúúúúúúúúúúú... Mivan? Mekkora ötletem támadt!!! Tudod mit csinálunk most? Na mit? Én kiteszem a kád szélére a telefont és amikor azt kiáltom hogy "most", te onnantól méred az időt, mennyit tudok merülni! (És igen, kitette a telefont a kád szélére és amikor kiáltotta hogy most, mértem, mennyit tud merülni.)

Hát mit mondjak? Sok minden átfutott az agyamon, de ez pont nem. :)

Maga a Zsülike?

Munka után volt a magyar telefonomon 5 nem fogadott hívás egy teljesen ismeretlen mobilszámról, az illető hatodszorra végül el is ért, épp úton voltam Heubachból haza:

- Borbély.

- Jó napot kívánok, XY hadnagy vagyok a Budapest-Zuglói Rendőr Főkapitányságról. 

(Pfff wáááztakurva... Vajon mit művelhettem? Nem csináltam semmit!!! De ha csináltam is valamit, az se én voltam miért egy évvel azután keresnek és találnak meg, amikor már elhagytam az országot? Nem értem nem értem nem értem!)

- Üdvözlöm XY hadnagy, miben segíthetek?

- Ön Zsülike?

(Pffffff... )

- ööö... Nem.

(Na itt kezdett el érdekelni a dolog, mivel nem engem keresett a jó ember, hanem a Zsülikét...)

- Óóó. És nem ismeri véletlenül a ... Takács Lajost? (vagy valami hasonló tömegnevet mondott)

-  ööö... Nem.

Elbeszélgettünk még erről-arról, elmondtam neki, hogy ez a SIM kártyám, aminek a számát ő most hívta és ami az ő gyanúsítottjának vagy kijének a telefonjában Zsülike néven van elmentve, csak 3 hónapja van meg nekem, a Vodafone-nál vettem decemberben (ezúton gratulálok nekik is) és már több, mint egy éve nem élek Magyarországon, viszont az Otp-től is rendszeresen kapok rá sms-eket egy bizonyos Balogh Vilmos bankszámlájának a pénzmozgásáról, (aki talán tényleg az előző tulaj volt, akár maga a Zsülike?!) ami azért nagyon jó, mert fogalmam sincs, ki az a Balogh Vilmos és őszintén szólva ha én a Balogh Vilmos lennék, nem biztos, hogy örülnék neki, hogy egy vadidegen minden felvett vagy átutalt forintomról sms-t kap. Mindegy is. Nem vagyok benne tökéletesen biztos, hogy a rendőr bácsi megértette, amit mondtam neki, mivel utána a következőképpen összegezte a hallottakat: tehát Ön a Borbély Zsuzsa... és... ez a SIM kártya... egy éve van Önnél...

(Az bazzeg. Borbély Zsuzsa vagyok egy éve, született Lakatos Zsülike SIM Kártya. Örvendtem.)

Mit is mondhatnék? Hazáig hangosan vinnyogtam az autóban és csapkodtam a kormányt.

A cicanokedli eltűnt ugyan, de nyomok nincsenek

Bármi is legyen az, amit a teraszon etetek, nagyon rafkós: vagy egyáltalán nem hagy nyomokat, vagy ügyesen eltünteti őket... Megfigyelési módszert kell tehát váltanom, mert ez a lisztes ötlet nem vált be, pedig igazán zseniálisnak tűnt. Akinek van tippje (a rejtett kamerán kívül), ossza meg velem bitte!

Olvastam a hírekben ezt az ELTE BTK HÖK-ös gusztustalan listás botrányt, meg a Tótawé írást is. Megdöbbentő, nem csodálom, hogy a Dezső Tamásnak ég az arca, meg azt sem, hogy a rektor köszönte, de inkább felfüggesztette ma az egész bölcsész Hallgatói Önkormányzat működését. Nem gondoltam volna, hogy az egész bagázs ennyire szélsőjobbos, ez anno nem tűnt fel, nem is igazán forogtam ilyen politikai körökben, bár ha belegondolok, kapásból kettő név is eszembe jut, akik anno HÖK-ösök voltak és most a Jobbik soraiban ülnek és aktívan minden nap visszafoglalják Erdélyt. Egyikük pont a "Pistának jó lesz" megjegyzés Pistája az említett listáról... Akkoriban, amikor még én is ott tengettem a gólyák kialvatlan kis hétköznapjait, ő is az Ajtósiban lakott. A másikukról meg... höhö... hát mit mondjak? Annyira, de aaannyira jó kis posztot tudnék erről összehozni a kis kepesztéseimmel megtarkítva, hogy öröm lenne olvasni, bepisilnétek a gyönyörűségtől, viszont másnap tuti eljönne értem a Jobbik és statáriálisan megsemmisítenének, úgyhogy inkább magamban tartom a szaftos szofisztikáltan humoros kis történeteimet, amiken természetesen csak én röhögök, azt is kizárólag magamban. :)

Szövögetem inkább tovább sötét, nagyon sötét terveimet, melyek megvalósításának kezdete lassan, de biztosan közeledvén egyre inkább körvonalazódik.

"Bármit felér Babi, bármit felér !!!"

Minden a tegnapi cicanokedlivel kezdődött...

Itt nincs mit magyarázni, inkább nem mentegetőzöm. Bemutatom nektek Babi néni (általam megrajzolt) újabb agyszüleményeit, akik a gonosz és a kedves lépcsőfetisiszta sünök, akik (a kis létrájuk segítségével, amit mindig magukkal visznek) "bármit felérnek."

Cicanokedli

Meséltem, hogy két hete meglátogatott a zoknis vendégcica. Vettem is neki mindjárt ini-fini 80%-os hústartalmú, Whiskas rudacskákat, hogy ha még egyszer erre jár, meg tudjam kínálni, de mivel azóta sajnos nem jött újra, tettem neki a teraszra a falatkákból egy darabot, hátha azzal meggyőzöm. A cicanokedli két hétig itt rohadt, minden nap megállapítottam, hogy még mindig nem evődött meg... Le is tettem volna a további próbálkozásokról, ha tegnap nem tűnt volna el a falatka a teraszról. KI ETTE MEG??? Nem tudni... Tettem hát egy újabb darabkát helyette, majd elmentem aludni. Ma reggel O. ébresztett telefonon, elújságoltam neki, hogy eltűnt a cicanokedli és tegnap készítettem ki helyette másikat, mire kiugrasztott az ágyból, hogy azonnali hatállyal menjek és nézzem meg, ott van-e még. Mit gondoltok, mit láttam? EZ IS ELTŰNT! Nyomtalanul. Megvitattuk, hogy a madaraktól kezdve a cicán át egészen a hegyi gorilláig bármi lehetett, de annyi tuti, hogy ideszoktattam, mert másfél napon belül kétszer járt a teraszomon és szereti a csirkehúsos cicanokedlit. Felvetettem, hogy (mivel ez az egész cirkusz a hátsó teraszon zajlik, ahol nem marad meg a hó) a nyomkövetés érdekében hozok havat az utcafront felőli teraszról és beszórom vele a hátsót, így a hóban hagyott nyomok alapján kideríthetem, ki eszi meg éjjelente a cicafalatkáimat, mire O.-nak ezerszer jobb ötlete támadt - bár látok rá némi esélyt, hogy csak viccből mondta: szórjak lisztet a teraszra! Szerintetek mit csináltam? Empirikus kutatásba kezdtem hát:

Holnap reggel remélem nyomokat fogok találni a liszten és kiderül, hogy ki eszegeti meg a cicafalatkákat. Utána elmegyek dolgozni és morzsákat szórok ki az autóból az út szélére, hogy visszafelé megtaláljam a hazavezető utat, majd este megkeresem a mézeskalácsházat az erdőben.

Szívják a véremet

Úgy tűnik, nemzetközi Tudjuk-Meg-Katától-Meddig-Marad-Németországban - napokat tartunk. Komolyan kezd az agyamra menni.

O.kezdte el tegnap (beismerem, az még cuki volt), miután kedden este eljutottam arra a hisztériaszintre, hogy másfél órás telefonos fejmosást kaptam. Phöhh... Tegnap aztán nekem szegezte a kérdést a rá jellemző kis kockanémetes pontossággal, hogy "Khátá, ha egy 0-100-as skálán, ahol a 100 a legvalószínűbb, meg kellene jelölnöd, hány százalék esélyt adnál arra, hogy egyszer visszaköltözöl Magyarországra, mit válaszolnál?" Ezek a 0-10es skálán, ahol a 10 a legjobb- típusú kérdései egyébként meglehetősen gyakoriak, általában azt szoktuk ezzel esténként felmérni, hogy milyen napja volt a másiknak. Meglepett, hogy ez a kérdés egyáltalán eszébe jut, mivel én magam nem foglalkozom ezzel, nem igazán voltam rá felkészülve. 

A történet ma délután folytatódott: van egy MPK Zrt-s ismerősöm, akivel egyetlen egyszer találkoztam Budapesten kb ezer évvel ezelőtt, mert valamelyik kedves ismerősöm tovább adta neki a számomat és tanácsadhatnékja volt, de nem én, a csóró egyetemista voltam neki a tökéletes hallgatóság, mert nem igazán éreztem át a 159-féle biztosításkötési lehetőség szenzációs és egyedülálló előnyét. (Megjegyezném, a hozzáállásom azóta sem sokat változott.) Miután kiköltöztem Németországba, megint megtalált a néni (nincs olyan ügyfele, akit Magyarországon lehet basztatni???), azzal a plusz kéréssel, hogy adjam meg egy csomó ismerősöm telefonszámát, hogy legalább őket hadd zaklassa a szarsággal és volt egy halom nagyon releváns  kérdése, mint például, hogy az anyagiak, vagy a szerelem hozott-e külföldre, valamint, hogy meddig maradok itt. Hát mit mondjak? Udvariasan, de nagyon határozottan kiosztottam, hogy mégis mit képzel már?! Azt hittem, nem hallok róla többet, mert regisztrálta, hogy ez nem az a csatorna, ahol bárkivel is üzletet fog kötni, de úgy tűnik, szabályos időközönként csörög nála a vekker, vagy minden 4-5 hónapra be van írva a kis noteszkéjébe, hogy "Katát alaposan felcseszni", mert ma a következő, egyáltalán nem tolakvó szöveggel keresett meg e-mailben, azt hittem rosszul látok:  

"(...) levélváltásunk óta - kb. 4 hónapja - eltelt időszakban kiderült-e, hogy végleges-e a "kitelepülésed"? Változott-e, mennyiben pl. a lakáscélod, vagy bármi más célod? Ismeretségikörödből nem kaptam visszajelzést/megkeresést."

Pffff... A legjobb lesz, ha pontokba szedem a gondolataimat. Nos:

1. Mi az, hogy kiderült-e? Ez olyan, mintha engem, mint valami sakkfigurát valaki putty, idetett volna és azóta minden nap türelmetlenül várnám a hírt, hogy KIDERÜLJÖN, vajon végleges-e a kitelepülésem.

2. Ehhez neki mi a köze?

3. "Változott-e a lakáscélom?" Mé, nekem van lakáscélom? Még tovább megyek: MI az a lakáscél? Ilyen szó nincs is. Szeretnék lakni, ez a lakáscélom, amit minden nap gyakorlok is, aktív és folyamatos valahol lakással. ("IKEA. Wohnst du noch, oder lebst dus schon?")

4. "vagy bármi más célom..." HE??????? Ki vagy te és mit akarsz tőlem? Kell egy pofon?

5. "Ismeretségikörödből nem kaptam visszajelzést/megkeresést." Csodálkoznék is nagyon, ha kapott volna, mivel senkinek nem küldtem tovább az e-mailt. Valamint: társadalmi célú közlemény - most kaptuk a hírt: az ismeretségi kör szót külön írjuk.

Mit is mondhatnék? A 0-100 pontig terjedő tenyérbemászási skálán, ahol a 100 a statáriális kivégzéssel egyenlő, ő 200 pontot kapott ma.