"Bármit felér Babi, bármit felér !!!"

Minden a tegnapi cicanokedlivel kezdődött...

Itt nincs mit magyarázni, inkább nem mentegetőzöm. Bemutatom nektek Babi néni (általam megrajzolt) újabb agyszüleményeit, akik a gonosz és a kedves lépcsőfetisiszta sünök, akik (a kis létrájuk segítségével, amit mindig magukkal visznek) "bármit felérnek."

Cicanokedli

Meséltem, hogy két hete meglátogatott a zoknis vendégcica. Vettem is neki mindjárt ini-fini 80%-os hústartalmú, Whiskas rudacskákat, hogy ha még egyszer erre jár, meg tudjam kínálni, de mivel azóta sajnos nem jött újra, tettem neki a teraszra a falatkákból egy darabot, hátha azzal meggyőzöm. A cicanokedli két hétig itt rohadt, minden nap megállapítottam, hogy még mindig nem evődött meg... Le is tettem volna a további próbálkozásokról, ha tegnap nem tűnt volna el a falatka a teraszról. KI ETTE MEG??? Nem tudni... Tettem hát egy újabb darabkát helyette, majd elmentem aludni. Ma reggel O. ébresztett telefonon, elújságoltam neki, hogy eltűnt a cicanokedli és tegnap készítettem ki helyette másikat, mire kiugrasztott az ágyból, hogy azonnali hatállyal menjek és nézzem meg, ott van-e még. Mit gondoltok, mit láttam? EZ IS ELTŰNT! Nyomtalanul. Megvitattuk, hogy a madaraktól kezdve a cicán át egészen a hegyi gorilláig bármi lehetett, de annyi tuti, hogy ideszoktattam, mert másfél napon belül kétszer járt a teraszomon és szereti a csirkehúsos cicanokedlit. Felvetettem, hogy (mivel ez az egész cirkusz a hátsó teraszon zajlik, ahol nem marad meg a hó) a nyomkövetés érdekében hozok havat az utcafront felőli teraszról és beszórom vele a hátsót, így a hóban hagyott nyomok alapján kideríthetem, ki eszi meg éjjelente a cicafalatkáimat, mire O.-nak ezerszer jobb ötlete támadt - bár látok rá némi esélyt, hogy csak viccből mondta: szórjak lisztet a teraszra! Szerintetek mit csináltam? Empirikus kutatásba kezdtem hát:

Holnap reggel remélem nyomokat fogok találni a liszten és kiderül, hogy ki eszegeti meg a cicafalatkákat. Utána elmegyek dolgozni és morzsákat szórok ki az autóból az út szélére, hogy visszafelé megtaláljam a hazavezető utat, majd este megkeresem a mézeskalácsházat az erdőben.

Szívják a véremet

Úgy tűnik, nemzetközi Tudjuk-Meg-Katától-Meddig-Marad-Németországban - napokat tartunk. Komolyan kezd az agyamra menni.

O.kezdte el tegnap (beismerem, az még cuki volt), miután kedden este eljutottam arra a hisztériaszintre, hogy másfél órás telefonos fejmosást kaptam. Phöhh... Tegnap aztán nekem szegezte a kérdést a rá jellemző kis kockanémetes pontossággal, hogy "Khátá, ha egy 0-100-as skálán, ahol a 100 a legvalószínűbb, meg kellene jelölnöd, hány százalék esélyt adnál arra, hogy egyszer visszaköltözöl Magyarországra, mit válaszolnál?" Ezek a 0-10es skálán, ahol a 10 a legjobb- típusú kérdései egyébként meglehetősen gyakoriak, általában azt szoktuk ezzel esténként felmérni, hogy milyen napja volt a másiknak. Meglepett, hogy ez a kérdés egyáltalán eszébe jut, mivel én magam nem foglalkozom ezzel, nem igazán voltam rá felkészülve. 

A történet ma délután folytatódott: van egy MPK Zrt-s ismerősöm, akivel egyetlen egyszer találkoztam Budapesten kb ezer évvel ezelőtt, mert valamelyik kedves ismerősöm tovább adta neki a számomat és tanácsadhatnékja volt, de nem én, a csóró egyetemista voltam neki a tökéletes hallgatóság, mert nem igazán éreztem át a 159-féle biztosításkötési lehetőség szenzációs és egyedülálló előnyét. (Megjegyezném, a hozzáállásom azóta sem sokat változott.) Miután kiköltöztem Németországba, megint megtalált a néni (nincs olyan ügyfele, akit Magyarországon lehet basztatni???), azzal a plusz kéréssel, hogy adjam meg egy csomó ismerősöm telefonszámát, hogy legalább őket hadd zaklassa a szarsággal és volt egy halom nagyon releváns  kérdése, mint például, hogy az anyagiak, vagy a szerelem hozott-e külföldre, valamint, hogy meddig maradok itt. Hát mit mondjak? Udvariasan, de nagyon határozottan kiosztottam, hogy mégis mit képzel már?! Azt hittem, nem hallok róla többet, mert regisztrálta, hogy ez nem az a csatorna, ahol bárkivel is üzletet fog kötni, de úgy tűnik, szabályos időközönként csörög nála a vekker, vagy minden 4-5 hónapra be van írva a kis noteszkéjébe, hogy "Katát alaposan felcseszni", mert ma a következő, egyáltalán nem tolakvó szöveggel keresett meg e-mailben, azt hittem rosszul látok:  

"(...) levélváltásunk óta - kb. 4 hónapja - eltelt időszakban kiderült-e, hogy végleges-e a "kitelepülésed"? Változott-e, mennyiben pl. a lakáscélod, vagy bármi más célod? Ismeretségikörödből nem kaptam visszajelzést/megkeresést."

Pffff... A legjobb lesz, ha pontokba szedem a gondolataimat. Nos:

1. Mi az, hogy kiderült-e? Ez olyan, mintha engem, mint valami sakkfigurát valaki putty, idetett volna és azóta minden nap türelmetlenül várnám a hírt, hogy KIDERÜLJÖN, vajon végleges-e a kitelepülésem.

2. Ehhez neki mi a köze?

3. "Változott-e a lakáscélom?" Mé, nekem van lakáscélom? Még tovább megyek: MI az a lakáscél? Ilyen szó nincs is. Szeretnék lakni, ez a lakáscélom, amit minden nap gyakorlok is, aktív és folyamatos valahol lakással. ("IKEA. Wohnst du noch, oder lebst dus schon?")

4. "vagy bármi más célom..." HE??????? Ki vagy te és mit akarsz tőlem? Kell egy pofon?

5. "Ismeretségikörödből nem kaptam visszajelzést/megkeresést." Csodálkoznék is nagyon, ha kapott volna, mivel senkinek nem küldtem tovább az e-mailt. Valamint: társadalmi célú közlemény - most kaptuk a hírt: az ismeretségi kör szót külön írjuk.

Mit is mondhatnék? A 0-100 pontig terjedő tenyérbemászási skálán, ahol a 100 a statáriális kivégzéssel egyenlő, ő 200 pontot kapott ma.

Khhhh...

Azt hiszem említettem már, hogy valamiben sántikálok. Vaj van lesz a fülem mögött. Sok is. Sötét, nagyon sötét terveimnek az elmúlt bitangpusztulatosan szar hétvégét követően hivatalosan is teret engedek. Hogy megmondom-e, mi fog történni? Nem. Majd kiderül, ha eljő az idő.

Viszont: ha találgatni támad kedvetek és véletlenül valaki beletrafál, nem hallgatom el előletek, beismerem.

Ma csak ezt szerettem volna mondani. :)

Agyrágó bogár

Egy Ady vers töredéke van a fejemben és nem akar távozni. Nem tudom sajna az egészet kívülről, ez a két kis részlet foglalja a tárhelyet az agyamban szakadatlan:

Hideg az este. Néha szaladunk,
sírva szaladunk
s oda nem érünk.

( ... )

s mondjuk szomorúan:
holnap, majd holnap.

Karnevál és a tolatós néni

Németország karnevált ünnepel. Aki tavaly ilyenkor lemaradt a tudósításról, itt és itt elolvashatja, milyen ez. Északrajna-Vesztfáliában persze izmosabban karneváloznak, mint itt Baden-Württemberg tartományban, de azért a svábok sem szégyenlősek: reggel a pékségben itt is bohócnak voltak öltözve az eladók, már meg sem lepődtem. A Weiberfastnacht-ot megünneplik errefelé is, aznap a nők a férfiak nyakkendőjét - akár az utcán ismeretlenül is - büntetlenül levághatják ollóval, nem vicc, sokan meg is teszik, de nem ide akartam kilyukadni, hanem oda, hogy munka után ülök itthon szépen a seggemen, nézem az esti híradót a tv-ben, ahol a kölni karneválos felvonulást mutatják, amit tavaly ilyenkor személyesen is volt szerencsém kipróbálni: rengeteg ember, brutális tömeg, mindenki részeg, a felvonulók kb 10 tonna csokit és cukrot dobálnak szét a bámészkodók és a gyerekek között, a politikusok sincsenek kímélve, kegyetlenül kifiguráznak mindenkit. Idén készítettek a kölni felvonulásra Angela Merkel kancellárról egy szobrot, amit most láttam a híradóban és konkrétan kiesett a kezemből a villa, mielőtt röhögőgörcsöt kaptam. Merkelt, mint Európa szimbólumát, szoptatós anyakocának ábrázolják - kihasználva a zseniális Merkel-Ferkel szóviccet - akinek az emlőin csüngenek az eladósodott országok, azaz a kismalacok (a képen konkrétan Portugália, Görögország, Olaszország, Írország és Spanyolország), akiknek a háta az adott ország zászlajának színére van festve. Megmutatom nektek:

Hazafelé beugrottam a dm-be ezt-azt venni, a parkolóban, ahogy kiszálltam az autóból, elkapott egy idősebb néni, hogy segítsek mán neki legyek szíves kitolatni a parkolóhelyről. Így utólag visszagondolva egyszerűbb lett volna, ha odaadja a kulcsot, én meg kijárok, mert mire ezzel a mutogatós módszerrel kiimádkoztam a helyéről, lement a Nap. Egy ősöreg Mercivel állt be pontosan mellém, ahonnan a kijárás sem lett volna bonyolult, nem is teljesen értettem, mi a gondja, mivel csak egyenesen hátrafelé kellett volna kitolatni, semmi szeddalájobbra-szeddalábalra nem volt benne, így hát nem vágtam, mit kell, hogy mutogassak neki. Mielőtt beszállt a kocsiba, még panaszkodott egy sort, hogy nem tud kijönni, mert állandóan jön valaki. Nem tudom, hány napja próbálhatott már kijárni onnan, mert a rohadt nagy forgalom a bevásárlóközpont parkolójában, ami miatt nem bírt hazamenni, kb 1 autót jelentett 5 percenként... Miután elkezdtem tellegetve-gesztikulálva kinavigálni a parkolóhelyről, megértettem, hogy a néni vagy egyáltalán nem tud tolatni, vagy ami még rosszabb, egyáltalán nem tud vezetni. Az autó eleje, hátulja és mindkét oldala tele volt horpadásokkal, 5 centinként jött hátrafelé gyök kettővel, közben folyton kinyitotta az ajtót, a végén már ordítottam neki, hogy üljön vissza és tessék mán tolatni, mert van még 10 méter a mögötte álló autóig, ha percenként 3 centit jön hátra, itt öregszünk meg. Közben persze már ketten vártak ránk rá, mindkét sofőr teli szájjal vigyorgott és türelmesen nézték az ingyen mozit. Engem akkor kerített hatalmába a kétségbeesés, amikor a néni ahelyett, hogy csont egyenesen hátrafelé tolatott volna, elkezdte alászedni a kormányt. Ez közveszélyes banyek, közveszélyes! Mondom, Zsolti állt mellette... Közben nyomta svábul a dumát kifelé a lehúzott ablakon, hogy de ő inkább megvárja, amíg ez a 129 ember elmegy, akik közben betorlódtak miatta a parkolóba, miközben már annyira kint volt a parkolóutca közepén, hogy senki nem fért el tőle, nem volt más megoldás, csak az, ha végre kijön a lukból. Na én valahol itt untam meg a banánt és belé fojtottam a szót, csak annyit voltam hajlandó mondani neki egyre hangosabban ismételve-tellegetve, hogy továbbtovábbtovábbTOVÁÁÁÁÁBBBTOVÁBB, hátrafeléhátrafeléhátrafeléHÁTRAFELÉÉÉÉ, sokhelyvanmégsokhelyvanmégsokhelyvanmégSOKHELYVANMÉÉÉÉÉG!!! Beletelt jó pár percbe, de végül véremmel és verejtékemmel kijárt a néni... 

Soha nem láttam még senkit cikkcakkban tolatni, ha másért nem is, ezért megérte ma felkelni.

A mai posztot drága Gizimnek ajánlom...

... mert mindenkinek megvannak a saját magára jellemző kis verbális jegyei, amik alapján, ha valaki igazán karakteres, pusztán a szövegéről fel lehet ismerni, ami alatt nem az országspecifikus vagy régiótipikus (szociolingvisztikai vagy dialektológiai összefüggéssel/színezettel rendelkező) jellegzetességeket értem, hanem az egyénre jellemző, individuális szóhasználatot. Hogy ismerek-e ilyet? Akad néhány, ha alaposan nagyító alá veszem a tisztelt publikumot, de az ász nem lehet más, mint Ő, akiről ma Gizi kedvéért megemlékezem hát. Róla, Akit Nem Nevezünk Nevén, mert jobb lesz úgy mindenkinek, páran úgyis rá fogtok ismerni. Teljesen untipikus módon a legfontosabb autóipari szót is tőle tanultam - hogy a germanisztikai hozzáértését és végtelen nyelvi kompetenciáját érzékeltessem, fonetikusan írom le: FÁRGESTELLNUMMER.

Íme tehát néhány karcolat ŐANNN-től (Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén), a legjellemzőbb beszélt nyelvi fordulatait dőlt betűkkel szedem. Figyelem, az idézett trágárság(ok)ért nem vállalok felelősséget! Hogyaszongya:

- Haaaaaliiii! / Haaaaaaalihó!

- Légyszi csinálj nekem egy fincsi facsart narancsot! 

- ...most nincs rá időm, de majd ha visszajöttem, megdumcsikázzuk.

- Sziaszia de rég láttalak! Na, mik a hírek, támadnak az írek?

- Csumidázlak!

- Betettem a páncélba két csokoládét! (és nem, soha nem a Sport szeletről volt szó)

- Mi az, hogy nincs COC papír?????? Szórakozik velem ez a Büdösgecipatkányholland!

És zárásul ŐANNN-hez - mivel átfésültem az e-mailezésemet további, rég feledésbe merült aranyköpések után kutatva - egy igazi gyöngyszemre bukkantam. Egy mondatra, amely nem emberünktől származik, hanem egy üzletfelétől. Egy mondat, amin akkoriban annyit röhögtem, hogy elküldtem magamnak e-mailben, hogy ne felejtsem el. Totál megérte:

"Kedves ŐANNN, tisztellek, szeretlek, de ha nem életbevágó, ne kommunikáljunk!"

Hát ezt szerettem volna mondani, Gizi, szólj, ha kihagytam valamit! :)