Öcsivel jöttem vissza Magyarországról...

...így most szombat reggelig ketten toljuk a szekeret.

Az ünnepek szépen teltek, felszedtem kb 100 kilót, amitől (na meg a májamra nehezedő terheléstől) úgy próbálok megszabadulni, hogy:

- újra minden nap futok fél órát
- léböjtkúrát tartok 2 hétig, amiből logikusan következik, hogy egyáltalán nem eszem (nem, nem kell kétségbe esni, alaposan átgondolt, kidolgozott és már sokszor kipróbált böjtöt tartok)

Voltunk ma Ulmban, megvolt a kötelező Barfüßer program, ahol (finom!!!) alkoholmentes búzasört ittam, vettem végre az IKEA-ban függönyöket a lakásba, fel is lettek szerelve hála Gergőnek, úgyhogy boldogság van.

Izgalmas sztorival perpillanat (még) nem tudok szolgálni, de a hétköznapokkal együtt a szokásos (sajátos) kepesztés is lassan vissza fog térni.

Kádváskéim, harmadikától újra tudósítok...

...addig nem, mert:
1. épp meghízom,
2. épp iszom,
3. épp eszem,
4. épp iszom,
5. épp eszem,
6. épp iszom,
7. nem emlékszem...

Hazajöttem otthonról

Philipp Poisel napok várhatók, újra csak ajánlani tudom mindazoknak, akik nem ismerik. Ezt, azt és amazt. Budapest-nosztalgiám van tőle, egészen konkrétan Révay utcai albi-feeling: amikor a Babi nénivel hétköznap munka előtt együtt reggeliztünk, amikor minden este futni mentem a ligetbe és abban a kis lukban laktam az opera utcájában...

Elért kicsit a Budapest-honvágy, na.

Há' kié vónák? - montaja macska.

Babi&Babi szerelvény csütörtökön reggel indul a geislingeni vágányról.

Eközben Geislingenben...

Babi néni mosogat a konyhában, én a mézeskalácsokat nyújtom és szaggatom az ebédlőben. Közben sörözünk. A csobogó víz miatt nem igazán értjük egymást, de ki nem sz*rja le... A háttérben szól a tv, épp valami viva tv-s toplista visszaszámolás megy. A következő értelmiségi beszélgetést emelném ki:

- én: Babi, a Rihanna lett az első!

- Babi: MIH??? Az első tepsi kész lett?

- én: NEM! Az első tepsi a Rihanna lett!

Babi & Babi reunion

Kommentár nélkül...