Mácská.

B szereti a mondandóját - amikor Magyarországon vagyunk - meglepetésszerűen az általa ismert (csekély mennyiségű) magyar szavakkal kidíszíteni, aminek ilyen és hasonló eredménye szokott lenni:

B: ...és képzelje el Frau Booohbeliii, tegnap is voltam lefekvés előtt egy kört sétálni.

én: Igazán remek, Herr B, riszpekt, én éjfélkor az orromat se dugtam volna már ki ilyen hidegben.

B: ...és ahogy elértem az utca végéig, láttam, hogy valami hirtelen kirohan előttem a bokorból. Mit gondol, mi volt az? So eine kleine mácská!

Érted, so eine kleine mácská. És ne röhögd ki utána...

Újfent Edit kedvéért

Hogy ez a két német gengszter ne csináljon 4 nap alatt semmi vicceset? Nem, olyan nincs.

Átváltottunk az eddigi magyar szállodáról egy sima panzióra, mivel havonta 3-4 napot 3-an az előző helyen eltölteni a legnagyobb jó szándékkal is anyagi csőd, erre lassan a két úriember is rájött. Annyira meg nem is volt jó hely, de hát nekik ennyi időbe tellett a felismerés, nem baj. Az új hely főnénije (azt hiszem, ő a tulaj) egy megtermett, tenyeres-talpas 45-55 év közötti medve asszonyság, nagyon jó fej és nagyon oda van G-ért. Hogy honnan tudom? Mert látszik.

B-vel egy nappal hamarabb értünk ide, elfoglaltuk a szobát, G pedig csak másnap reggel jött utánunk Bécsből. Épp a hallban eszegettük a reggelinket, amikor begurult a panzió előtti parkolóba. A hölgyemény az ablakból látta, hogy új vendég jött, rakéta sebességgel azonnal ott is termett kémkedni a függöny mögött. Mondtam neki, hogy nyugalom, ez csak G, velünk van, neki foglaltam a harmadik szobát. Az asszonyság (fura módon) emlékezett rá, a reakciójára hagynék némi feldolgozási időt:

Házi néni: - "Óóóóóóóóóó hát Ő az??? JAAAAAAJJ ANNYIRA CUKIIIIIIIIIII!" (Ezt hallva nem csak én, de B is majdnem visszaköpte a félig megrágott rántottát a tányérra) 

G bevonult, leült hozzánk az asztalhoz, a házi néni azonnal ott termett, sürgött-forgott, kávét öntött neki, tányért tett elé, meg joghurtot, meg tejet, meg kiskutya valagát. (Hadd jegyezzem meg, hogy neki nem is járt volna reggeli, de az ugye senkit nem érdekelt, mert annyira "cuki"...) 

Mindezek után elmentünk hát szépen dolgozni a csarnokba, B-vel egész nap jókat röhögtünk egymás között, hogy hehe... Ma reggel G egy órával korábbra kérte a reggelit, mint mi, mert előbb el kellett, hogy induljon, megbeszéltem a háziasszonnyal, hogy rendben, G 7-kor eszik, mi ketten B-vel meg 8-kor, nem is akadt fenn ezen senki. Egészen estig, amikor is munka után mindhárman fásultan ücsörögtünk az Unicumunk mellett az egyik helyi vendéglőben, vártuk a kajánkat és megvitattuk a nap eseményeit: véletlenül kiderült, hogy a mai reggeli - amit B-vel meg is beszéltünk, hogy hűha - nem véletlenül és nem mindenkinek volt olyan turbó, mint nekünk hármunknak: nem csak sima rántotta + hideg felvágottak + sajt volt, mint eddig, hanem tükörtojás és minden finomsággal megpakolt, frissen sütött (!!!) mini melegszendvicskék. B-vel röhögtünk is gonoszul reggel - viccből - hogy höhö, ezt tuti G miatt kaptuk. Aztán kiderült, hogy tényleg, mert a többi vendég a szokásos rántottát + hideg felvágottakat + sajtot ette. G ráadásul eggyel több tükörtojást is kapott, mint mi. Hát mit mondjak? Röhögtem. Hogy B is röhögött-e? Ő is. Elég sokáig.

Nagyon várom, mit kapunk holnap reggelire.

Edit kedvéért

Kádvásáim, 

péntek óta minden nap elhatározom, hogy írok, de mire este ágyba kerülök, már nincs mit mondanom, akkor se, ha van, mert leesik a fejem. Hétfő óta megint Magyarországon vagyok a két német gonosztevővel, kidolgozzuk a belünket kidolgozom a belem. Csütörtök este végre szépen visszatérek a megszokott sváb mindennapokba, legkésőbb péntek este tudósítok nektek.

Kádváskéim, a héten elfoglalt vagyok, jövő héten jelentkezem.

Óda a mosógéphez

...és a hetedik napon megteremté Isten a mosógépet. És látá Isten, hogy ez jó és megteremté az okos mérnök néniket és bácsikat, akik létrehozzák azt, meg a Viktort, aki meg tudja mondani, hogy "ne vegyek Siemenst meg felültöltőset se, mert közel van a műanyag kezelőpanel a csuklóponthoz, beszorul a mosópor a résbe és fölkaristolja a műanyag bevonatot, alá megy a víz és kampó, ha takarítgatja az ember sűrűn, akkor nem." 

Külön köszönet a két heidenheim-i német szállítónak, (akik közül talán az egyik mégis inkább török volt, de kifogástalanul beszélt németül) akiknek a munkaideje ugyan 18:00-kor lejárt, de a nagy csúszás és hó ellenére 20:00-kor még kiszállították és bekötötték nekem őt.

Tegnap R. felrakta a téli gumikat Zsoltira, ma reggel óta pedig esik a hó. Hát mit mondjak? Ki volt centizve.

Khátá on Tour

V. idősebb török kurd barátja is (hívjuk mondjuk E-nek) velünk tartott a Kehl-Strasbourg körútra. Na jó, nem csak velünk tartott, hanem az egészet ő finanszírozta. Mivel nincs közeli török ismerősöm (meg kurd sem), hagytam magam V. által kulturálisan kicsit kiképezni út közben. Neki Geislingen nagyjából útba esett, így megoldottuk az utat az ő autójával, az úriember pedig Kelhben a hotelben várt ránk. 

Valami olyan szédületes török vendéglátásban volt részem, hogy a sztereotip előítéleteim nagy része leépítésre került. Királylány voltam két napig. Odaérve mindketten (!) virágcsokrot kaptunk, E. telerakta az autója csomagtartóját mindennel, amire csak szükségünk lehetett: egy karton RedBull, egy üveg nagyon régi, nagyon nemes vörös bor, Ballantines, Raffaello, Toblerone, egy üveg Cinzano, kóla, ásványvíz, gyümölcsök... stb. Ő maga nem iszik alkoholt, ez mind nekünk lett bekészítve, mivel nem tudta, mihez lesz kedvünk, hozott mindenből. Nagyon alapos.

Elmentünk egy török helyre vacsizni, ahol E. a pincértől törökül rendelt valamit. Mindhármunknak. Hú, jól átvette az irányítást - gondoltaja Babi néni magában, mert hangosan mondani nem merte. V.-nek ez úgy tűnt megszokott, hogy E. rendel helyette, mert nyilván ő ismeri ki magát az étlapon a temérdek értelmetlennek tűnő kajanevet illetően. Két fura, hosszú, hasáb alakú, fasírt szerű, grillezett húst kaptunk, alatta török lepénykenyér és bulgur, fokhagymás szósz és grillezett pepperoni paprika. E. fogta a paprikát és a villájával lehúzta róla a külső réteget, ami a grillezés közben elválaszthatóvá vált, majd szó nélkül átnyúlt V. tányérjára, kivette a paprikáját, arról is lehúzta a bőrt, visszatette, majd átnyúlt hozzám, az enyémről is elvette és meghámozta nekem is. Hogy néztem-e nagyot? Igen. Hogy látszott-e rajtam? Remélem nem.

Evés után a hotelben folytattuk a rötyögést, E. és V. szobája volt a főhadiszállás, én az enyémbe 2 napig csak aludni jártam vissza. Reggel fél 6-ig beszélgettünk és boroztunk/pezsgőztünk, kicsit húztam a belem utána, mivel csak 3-4 órát aludtam. Másnap V-vel már a reggeliző asztalnál ültünk a hallban, amikor E. megjelent. Megcsókolta, majd láttam, hogy felém jön. Na erre kíváncsi vagyok - gondoltaja Babi néni, mert erre nem volt felkészülve. Kaptam egy arcsimogatást és egy homlokpuszit. Hogy meglepődtem-e? Meg. Kicsit? Nem, nagyon. Ez másnap reggel és a visszaindulásunk előtt, búcsúzásnál is ugyanígy ment. E. egy végtelenül jó lelkű, nagyon bőkezű, igazi gentleman.

Reggeli után megnéztük Strasbourgot, a belvárosa nagyon szép (a strasbourgi münster gyönyörű), de ezt leszámítva maga a város ronda. Ahogy az ember átlépi a határt, megszűnik a jó kis német élére állítottság és valami francia káosz veszi kezdetét. Az emberek mind nagyon jól öltözöttek, a férfiak mind ugyanúgy néznek ki és az összes nő 3 kiló sminket visel (meg kellett volna kérdeznem O-t, biztos van valami megfelelő elmélete a franciákra is, nem csak a melegekre). Este újra a töröknél vacsoráztunk Kehlben, de mivel nap közben megtudtam, hogy E. báránysteak-et akar enni (ami az előző napi tapasztalatok alapján azt jelenti, hogy mindhárman azt "akarunk" enni) így hát - egy életem egy halálom alapon - valahogy ki kellett, hogy vonjam magam ez alól, mert már a báránysteak szó puszta hallatán kivert a hideg verejték.

Apropo báránysteak: előző este a fura, hosszú, hasáb alakú, grillezett húsfasírt is bárány volt, utólag tudtam meg. (Az úri közönség tapsol.)