Hamburger Fischmarkt

Péntek-szombat-vasárnap Hamburger Fischmarkt van Geislingenben végig a sétáló utcán. Lebattyogtam megnézni, mégis mi ez, hát nehezen találok rá szavakat... Ha vesszük a Magyarországon is ismert lengyel piacot, adunk hozzá némi északi tengeres-halas hangulatot, kamionokat, néhány német sörsátrat, akkor ezt kapjuk. 3-4 kamion teljes hosszában be van parkolva a sétáló utcára, az oldaluk nyitott, mindegyikben más van: tengeri hal, cserepes növények (???), kosarak, kaja, sör... A kereskedő jó magason áll a kamion platóján, kivétel nélkül mindegyiknek van mikrofonja és lefele hadoválnak az embereknek. Számomra itt a vásárlási opció meg is semmisült, mert nem vagyok hajlandó úgy értekezni a kereskedővel, hogy ő közben másfél méterrel a fejem fölött áll és mikrofonnal kihangosítva válaszolgatja meg a kérdéseimet, miközben számos németek körülöttem mindezt sörrel a kezükben lesik. Milyen hülyeség ez már? Az üres percekben, amikor épp senki nem vásárol, akkor meg viccet, meg mindenféle történeteket mesélnek a publikumnak, meg rihegnek-röhögnek. Első blikkre azt hittem, hogy ez valami sváb Hamburger Fischmarkt-utánzat, aztán láttam, hogy a kamionoknak HH rendszámuk van (na jó, az egyik osnabrück-i volt, de oké, az is eléggé északon van), az oldalukon meg az állt, hogy "Hamburger Fischmarkt on Tour". Wáó, tehát mégsem kamu!

A "lengyel piac"-szerű kirakodóvásár a kamionoktól kicsit odébb volt felállítva. Ugyanaz a rengeteg szarság, mint otthon: a vesszőből font minibabakocsitól a kiskutyás aranyszínű plüsstakarón át a kínai integető macskáig minden megtalálható. Küzdenem kellett, hogy ne röhögjek. Az árusok között kajás kocsik, hasonló felhozatallal, mint amit a Nordsee-ben lehet kapni: mindenféle tengeri halas szendvics, sült halak, szószok stb, de az igazi kegyelemdöfés a magyar lángosos kocsi volt. Nem tudom, ez hogy jött a képbe, megdöbbentő módon piros-fehér-zöldre volt a kocsi pingálva, valami lovas kuruc is volt az oldalán és magyarul volt ráírva, hogy lángos. A feltétek a következők voltak: tejfölös, fokhagymás-tejfölös, cukrozott, lekváros, fahéjas-almaszószos és NUTELLÁS. (Fúj!) Egységesen 2,5 EUR-ért. Megfordult a fejemben, hogy odamegyek gonoszkodni és megkérem az eladót, hogy meséljen a lángos történetéről, meg arról, hogy a régi magyarok hogy ették annak idején nutellával, de végül lebeszéltem magam, inkább elmentem a szomszédos kis utcába röhögni, mert ezzel a nutellás lángossal hivatalosan is elszakadt a cérnám.

Vettem viszont végre harissát. O. mesélte a múltkor, amikor itt volt, hogy mennyire jó vele a kuszkusz, azóta keresem a cuccot különféle boltokban, eddig sikertelenül. A harissa Tunéziában használt csípős chilis fűszerkeverék, az észak-afrikai konyha kedvelt ízesítője, főleg kuszkuszokhoz és tagine-okhoz használják. A sétáló utcán volt egy bódé, ahol a világ minden tájáról származó fűszereket lehetett kapni, minden csomag 1 euróba került és volt harissa is, úgyhogy lecsaptam rá, ma este jól kipróbálom.

Összefoglalás

Kolléganőim ma egymás között az egyik magyar ügyfélről vitatkoztak:

C: -beszéltem Símógi úrral, 5000 KLT-re kért árajánlatot.

A: -Hehe, őt nem is Símógínak hívják, hanem Sómógínak!

Nem találjátok ki, igazából hogy hívják a vevőt: Somogyi. Én meg közben ne pisiljem össze magam azon, hogy az egyik kioktatja a másikat, miközben ugyanolyan zöldeket beszél.

A Bécsbe menést nagy sikerrel megúsztam, G. ugyanúgy el volt havazva az utóbbi két hétben, mint én, így szerencsére kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy velem utazgasson, csak telefonon csacsogtunk az aktuális tennivalókról. Hétfőtől újra lesz B, úgyhogy újra működik a G-B-Khátá háromszög. Remek!

Apropo menés: hivatalosan is megvettem a repcsijegyemet Hamburgba, két hét múlva 5 napra megpattanok. O-nak már mondtam, hogy vigyázzon, mert Khátá-überdózist fog kapni, de azt hiszem nem nagyon vette komolyan a fenyegetésemet. Nem tudja még, mire vállalkozott. Miután tegnap este bejelentette, hogy nem tervezünk előre semmit, azt csináljuk, amihez éppen kedvünk lesz, azért hozzá tette, hogy egy teljes napot szán a kikötőre, másik este koncertre vagy színházba kéne menni, vagy állatkertbe... Ha ez a nem tervezés, megnézném milyen az, amikor bevallottan tervez...

Valamint: rájöttem, hogy szeretem azt a zajt, amit az iratmegsemmisítő csinál, amikor csak 1 réteg lapot tesz bele az ember. Amikor több réteg gyömöszölődik bele egyszerre, az nem jó. Nem tehetek róla, ez a speciális zaj már Gödöllőn is tetszett annak idején. Sajnos általában nincs mód rá, hogy megfelelő mennyiségű papírt semmisítsek meg laponként, mert mindig több oldalt kell beletenni egyszerre, különben túl sokáig tart. De kár...

"Kedves Frau Boohbelii! (...) Ismerek néhány oroszt, akik 5 euróért mások térdébe lőnek. Ha szeretné, szívesen mozgósítom ezen kapcsolataimat."

A marketinget, dizájnt és a weboldalunkat külsős cég csinálja, a fenti idézet a cégtulajdonostól származik. A hozzá intézett kérés csak annyi volt, hogy a tőlünk nemrég kivált majom fényképét valahogy szedje le a weboldalról. A fenti másfél sor zárta az e-mailjét, amiben közölte, hogy feladat teljesítve.

Katzenklo, Katzenklo, ja das macht die Katze froh...

Nya. Íme Andreas fehércsokis minitortája: nagyobb, mint a hétvégi próbaverzió és nincs benne alma, mert én hülye ma reggel megettem az utolsót, venni meg elfelejtettem helyette. Nem baj, jól néz ki, az a lényeg. Szerintem finom is.

Közben megy a tv-ben Helge Schneider Komm hier haste ne Mark című agymenés-műsora, arra vagyok ráállva, ezért ma nem lesz hosszú blogbejegyzés, mert egyik szemem a képernyőn van, az agyam egyik fele meg a műsoron röhög. Helge Schneider egyébként mülheim-i születésű humorista-színész-előadóművész-író-zenész, miegyéb multitálentum. Ő a német Besenyő Pista bácsi, ő írta a dalt a cica wc-ről, a madárlakodalomról és a sajtos szendvicsről, tőle származik a négyszögletű cápa története és még egy halom hülyeség.

Ennyi tellett ma tőlem.

Fiderallallla-fiderallallla-fiderallallallallla.

Próbatorta

Ezt a minitortát ma este csináltam, próbaképp a szomszédaimmal fogom holnap megetetni. Ha sikeres, Andinak is ilyet csinálok a szülinapjára, vettem rá számjegy-gyertyákat is.

Izomlázam van

Andinak negyedikén, kedden lesz a születésnapja. Azt tervezem, hogy szombaton veszek az IKEA-ban 6 hatalmas vörösboros üvegpoharat, megfestem őket üvegfestékkel és megfejelem a történetet egy fehércsokis minitortával. Rémisztő, ahogy öregszünk. Nem csak én, ő is:

- Andi, hogy is tervezed ezt a szülinapi bulit? Most a hétvégén, vagy utána? Mire kell, hogy felkészüljek?

- Andi: ...boaaah Khátá, semmi kedvem az egészhez, szerintem nem csinálok bulit. Átjössz, koccintunk, eszünk, filmezünk, vagy csinálunk valamit, amihez éppen kedvünk van, oszt jólvan. (Ettől megkönnyebbültem, mert buliba menni nem nagyon akaródzott nekem sem)

- Andi: Nem nagyon fűlik a fogam hozzá, hogy mindenki idejöjjön, én meg egész másnap a lakást takarítsam utánuk, nem ér annyit az egész, a gondolattól elfáradok.

Teljesen meg tudom érteni. Mindketten annyit dolgozunk, mint a szemét, ő még hétvégente is szokott, úgyhogy nem csoda, hogy nincs kedve másokat nézegetni, meg körbeugrálni, amikor végre lenne egy kis ideje pihenni. Miután T.Kata hazament, én is lemondtam Jessy szombati szülinapi meghívását, mert 3 métert nem bírtam megtenni magamtól, nemhogy egy 20-30 személyes szülinapi bulit végigcsinálni.

Ami még tetézi az általános elfáradásomat: O. 

Kitalálta vasárnap, hogy ő lesz a trainerem, mivel egy hete tolom magam előtt a futni menést, egyszerűen nem bírom magam rávenni. (Majd elkerültem Besenyő Pista bácsihoz, aki azóta is az edzőm.) Nem viccelt, hétfőn elzavart futni: munka után felhívott, hogy öltözzek át, vegyek futócipőt és indulunk. Pffff... Hát mit volt mit tenni... Keddre kitalálta, hogy fussunk együtt - és hogy abszolút kontroll alatt legyek, felvetette, hogy az milyen jó lenne, ha 15 percnél, ami a félidő, felhívna. Hát sose vót ilyen jó. Mert nincs elég bajom 15 perc hegymenetben futástól, közben még telefonáljak is, meg fussak vissza még 15 percet. Köszönjük, Emese. Kedden tehát telefonálva futottunk, kiköptem a tüdőmet, de meg lettem közben dicsérgetve, hogy ügyes vagyok, szerdán pedig előtte telefonos egyeztetéssel egyszerre startoltunk. Ma egész nap szakadt az eső, gondoltam is, hogy háháhá ebből nem lesz este futás. Tévedtem. Már csak csipegett-csepegett, amikor hét körül jött a hívás, hogy ő még az irodában ül, fussunk ma külön. Megpróbáltam finoman arra célozni, hogy hát esik az eső, de nem ért el hozzá a rejtett üzenet, felszólított, hogy öltözzek szépen át, úgyhogy ma is futni kellett. 

Ennyire power vagyok a héten.

Herr B, Herr G és a Frau Booohbeliii

A kolléganőim eddig nem voltak képben az esetleges bécsi kiküldetésemmel kapcsolatban, amivel az elkövetkező 2 hétben bármelyik nap számolnom kell. Hja, azt hiszem a blogolvasók azon fele, akik nem a szüleim és a T.Kata, sincsenek képben ezt illetően. Elkezdem akkor újra:

A főnököm, nevezzük B-nek, 2 hétig Franciaországban nyaral. Eddig ok. A gond ott kezdődik, hogy erre az időre rendelkezésére bocsátott, mint külön bejáratú Frau Boohbelii-t a nálam csak egy évvel idősebb osztrák cégpartnerének, akit hívjunk mondjuk G-nek (és aki nem a főnököm). Tervben volt, hogy így hárman hazalátogatunk, mert néha ott is van némi tenni-venni-való. Aztán B. nyaralása megkezdése előtt múlt csütörtökön közölte velem, hogy számoljak vele, hogy ha G. úgy látja idő közben, hogy megérett a helyzet Magyarországra menni, akkor azt nélküle, ketten kell megoldanunk. Ezzel személy szerint 2 bajom van (ami ugyan senkit nem érdekel, de leírom).

1. Egyáltalán nem ismerem G-t, csak telefonon vallottunk eddig "szerelmet" egymásnak, személyesen soha nem találkoztunk. Hadd ne menjek már vele 2-3 napra sehova.

2. Értem én, hogy ha elmegyek Bécsig, ott ő felmar engem és az ő - feltehetőleg egységesebb - autójával mennénk tovább, de nekem a Bécsig elmenés és az onnan visszajövés nem tetszik, ami alsó hangon 1200 km. És nem a benzinköltség miatt, mert azt kifizetik, hanem szegény Zsoltifiú miatt.

A kolléganőim persze nagyon jól szórakoznak, amióta ma megtudták, hogy ez a harci helyzet, nekem meg ökölbe van szorulva az arcom. Számos lehetőséget hallottam ma arra, hogy ha Bécsbe menésre kerül a sor, hogyan/miről ismerjük majd meg egymást. Ezeket elő is adták lant kíséretében a G-től megszokott kimért, üzleti stílusban:

-"Mit visel ma, kedves Frau Boohbelii?" (amire persze mit tudtam válaszolni? "Semmit, kedves G, én mindig meztelenül vezetek.")

-"Kedves Frau Booohbelii, arról fog megismerni, hogy egy rózsával a fogaim között kezemben fogok Önre várni a parkolóban"

Minden poénkodás ellenére átjött az infó, hogy titokban szeretnének a helyemben lenni. Miért? Van egy sanda gyanúm, hogy G. nagyon tetszik nekik - ezzel mindenesetre egy jó nagy lépéssel előrébb járnak nálam, mert ők legalább találkoztak vele egyszer, így hát nincs más hátra, minden este lefekvés után egyperces néma csendet tartok és arra gondolok, hogy légyszilégysziiii ne kelljen Bécsbe mennem, legalábbis addig ne, amíg B. Franciaországban van. 

Hát beszari vagyok, az az igazság, nincs mit tenni.