Hát az úgy volt, hogy...

...tegnap itt volt Andi és Anja. Polc felfúrási, cserébe lángos sütési és együtt kajálási programot toltunk. Anja csak leste szegény, hogy mi ketten harapjuk a fokhagymát mellé. Kaja közben csengettek. Ez azért nagy szó, mert engem senki nem ismer itt, egyetlen szomszédot sem láttam eddig, joggal merült fel bennem a kérdés, hogy KI A RÁK EZ??? Valahogy így nézett ki:

(Laposkúszásban megközelítem az ajtót - elvégre valami sorozatgyilkos is lehet, sose tudhatjuk ugye...)

- csávó az ajtóban: (kezet nyújt) szia, Andreas vagyok.

- én: (kezet fogok vele, meglehetősen kérdőjel arccal) szia Andreas. Khátá vagyok.

- csávó az ajtóban: itt lakom pont fölötted és rózsát ültettem a teraszon és leszórtam a földet véletlenül a teraszodra. Jöttem feltakarítani.

- én: (közben az jutott eszembe, hogy valami volt abban a lángosban, mert épp azt hallucinálom, hogy egy csávó áll az ajtómban kis lapáttal és seprűvel a kezében és fel akarja takarítani a teraszomat) öööh... persze, gyere. (Ha tényleg sorozatgyilkos, akkor most megszívtam.)

- csávó: de ne haragudj, véletlen volt! (és kiment a teraszra és felsöpörte a földet, ami tényleg ott volt lepotyogva.

Andi és Anja meg az asztaltól nézték végig - nem hallván előtte a beszélgetésünket - hogy egy vadidegen csóka kislapáttal kimegy a teraszra, felsöpör és elmegy.

Visszaülök az asztalhoz, eszünk tovább. 2 perc múlva megint csengettek. Na most kezdtem el félni. MI VAN MA? Látogassuk meg Katát világnap?

(megint laposkúszásban el az ajtóig, ezúttal egy csaj áll a kukucskáló lyuk előtt)

ő: szia! skdjvbspoib a nevem. (sajnos ahogy kimondta, azonnal elfelejtettem, ami azért nem jó, mert vele fogok még találkozni)

én: szia srkgnsorisrpni, Khátá vagyok.

ő: gondoltuk (KIK?) ha van kedved, feljöhetnél hozzánk egy pohár valamire, még nem ismerjük egymást.

én: (isten bizony gyakrabban kell lángost csinálnom, ez nagyon üt) öööh... nagyon kedves vagy, persze szívesen! Most látogatóm van még, de egy óra múlva, ha ott vagyok, jó? Vigyek valamit? Bort...?

ő: ááh nem kell, van pezsgő!

És valóban. Miután Andi és Anja eltolták a szekeret haza, felmásztam (jó fokhagyma szagom volt) a fölöttem lévő másik lakásba (nem a kis lapátos csávóhoz, hanem vele szemben), ahol ez a pár lakik. Jó 2 órát ültünk és pofáztunk a teraszon, a csávó kólázott, mi meg a csajjal ketten megittunk egy üveg pezsgőt. 

Azt kell mondjam, hogy tetszenek a szomszédaim! 

Két dologról tudok ma közvetíteni...

...hogyaszongya:

1. Vettem magamnak távirányítót a tv-hez! Végre! Már majdnem elfelejtettem, milyen az, amikor nem kell minden átkapcsolásért felpattanni a kanapéról.

2. Sok reális és irreális félelmem van, volt, meg biztos lesz is még, de mostantól fogva a Babi néninek köszönhetően attól is aktívan félek, hogy óriás piton van a wc-kagylómban és ha nem nézem meg előtte, beleharap a seggembe. Miért? Hát ezért! Eddig előszeretettel nem kapcsoltam fel a villanyt a fürdőben (de, a fürdéshez de!), na ennek a boldog periódusnak ma vége lett, mert sötétben nem tudom csekkolni, hogy van-e óriás piton a wc-ben. 

(Évke tanácsa mindenkinek, akinél valami miatt óriás piton van a wc-csészében: "Mindig cucáld meg... majd a wc-kefe elijeszti, ha bele is ment")

Nachtspringen Turnier

Meglepődik még valaki, ha azt mondom, megint történt valami? Nem? Gondoltam.

Tegnap este elszüttyögtem Andihoz Günzburgba. Nachtspringen Turnier volt Niederstotzingenben a környékbeli lovas egyesület szervezésében, ami ilyen éjszakai lovas akadályátugratást jelentett. A viccalapot az képezte, hogy a Nachtspringen szó kimondva ugyanúgy hangzik, mint a Nacktspringen, csak az elsőnél éjszaka ugratnak, a másodiknál meg meztelenül. Andi megint elérte, hogy nőket lessek vele - mert ugye legutóbb az éttermi pincérnő melleit lestük, hogy igaziak-e vagy nem - most pedig megállapítottuk, hogy a lovas csajoknak nagy a segge. Végig Günzburgi búzasört ittam, külön Gass Kata figyelmébe ajánlom: jobb, mint a Paulaner!!! Ez valahogy mindig csodálkozást vált ki az itteniekből, hogy - ha tehetem - búzasört iszom.
Ott volt Andi egyik tesója, Anja, és a barátja Dr. Lars is Berlinből, akinek a vezetéknevét nemhogy én, de Andi sem tudja. Nem csak azért Dr. Lars, mert ténylegesen orvos, hanem mert - ha kérdezted, ha nem - fossa a nagyobbnál nagyobb okosságokat. Meg kell hagyni, hogy alapvetően nagyon művelt az ürge, de van benne valami orrbarúgnivaló, amikor elkezd okoskodni. 4 hetet töltött a Semmelweis egyetemen Budapesten anno, amikor a praktikumot csinálta, egész jól ráragadtak magyar szavak, kifejezések, mondatok, amik kapcsán tegnap szóba jött a finnugor-magyar nyelvrokonság kérdése. Mondtam neki, hogy ez nyelvészetileg egyáltalán nincs bizonyítva és különben is elévült teória, nem kell hozzá nagyon ragaszkodni. Ez hiba volt, ezt nem kellett volna, mert ellenkezett Dr. Lars nézeteivel (és neki mindig igaza van). Ezzel megnyomtam egy olyan gombot nála, ami egy eget rengető és egész estén áthúzódó, vidám vitát eredményezett kettőnk között - mert általában véve sajnos nekem is mindig igazam van. Szar ügy. Andi végig mellettem álldogált a sörsátorban a pultnál és egy bizonyos vitázással eltelt idő után küldött egy sms-t mellőlem, hogy "Hallo Kata, lebst du noch oder stirbst du schon?" Dr. Lars éppen a tranzitív és intranzitív igékkel érvelt, meg azzal, hogy a finnek is a szavak végére pakolják a morfémákat - ami elég gyenge indoklás, mert egy halom másik ilyen nyelv van még, akikkel szintén nem vagyunk rokonok, pedig nem prefixeket használnak, hanem szuffixeket. Ezt a vitát olyan sokáig műveltük - a többiek közben semmit nem értettek belőle - hogy Andi leszűrte azt a végkövetkeztetést, hogy ha valamelyikünk még egyszer kimondja a tranzitív vagy az intranzitív szót, az arcunkba lép. 

Amikor a program Niederstotzingenben a végére ért, átmentünk még Sontheimba, ami a szomszédos falu, ott is valami utcafesztivál volt, lenyomtunk még egy sört, majd Anja hazafuvarozott bennünket Günzburgba. Ma dél körül aztán gondoltam, hogy hazajövök Geislingenbe, megreggeliztünk, Andi újra megállapította, hogy "trinkfest" vagyok, mert neki megint fájt a feje, nem bírja annyira a strapát. Elbúcsúztam, megbeszéltük, hogy ő még szépen visszafekszik aludni, amiből aztán semmi nem lett, mert Zsolti úgy döntött, hogy nem indul be. Oh jeee! A telefonomat előző nap persze elfelejtettem pénzzel feltölteni, kicsit rá is paráztam, hogy Andi már visszafeküdt aludni és nem hallja meg az sms-emet, hogy nem indul be Zsolti (mert felhívni már nem tudtam, a lakásba visszamenni szintén nem, mert nincs már kulcsom hozzá). Szerencsére még fogta az infót, lejött, megnézte, neki sem indult be. Fasza. Elmentünk a Land Cruiserrel Niederstotzingenbe, ott átültünk az autószállítóba, azzal vissza Günzburgba, ott Zsoltit rácsörlőztük és visszamentünk vele a niederstotzingeni műhelybe. Andi adott csereautót a hétre, most egy ősöreg Toyota Corolla 4x4-em van (érzem a különbséget, mert Zsolti nem négykerékmeghajtásos). Kicsit azért be vagyok fosva, mert a gyújtógyertyák most lettek vadonatújakra cserélve, nem tudom, mi lehet a baja.

Ha mindezt összegezve szemlélem, mégis ki kell jelentenem, hogy recece iszonyatos mázlim van, hogy az autóm éppen Andinál mondta fel a szolgálatot és nem Heubachban munka után vagy Geislingenben munka előtt, mert azonnal tudott segíteni.

Ez a taxival hazamenésről jutott eszembe...

...és egész nap nem megy ki a fejemből: Im Taxi weinen.

Én most eltolom a szekeret Günzburgba, puszipacsi, holnap majd jelentek. 

Möhre oh Möhre, wir fahren nach Paris...

A cím egy, az Eisenpimmel névre hallgató duisburgi punk banda "Große Gurke" (azaz nagy uborka) című számából van, ma fedeztem fel őket. Épp agyhalottnak tettettem magam munka után itthon a kanapén, közben - hogy nehogymá' ne csökkenjen annyit az IQ-m, mint amennyit minden nap szokott - ment a tv, amiben valami szőke német csaj uborkát szedett (mer' méne'?), aláfestő zenének meg ez szólt, hogy "ich hab 'ne große Gurke" (azaz nagy uborkám van), gondoltam is, hogy na ezt kikeresem a zinterneten, mert ez kedvemre való. Höh - montaja Babi néni. Már kezdtem elfelejteni ezt a prolinémetet, amit a Ruhr-vidéken tolnak. Hogyaszogya:

Möhre-oh-Möhre - wir fahren nach Paris (répa, óh répa, Párizsba megyünk... ez a kedvenc részem)
voll toll, doch weisse was, wat dat beste is?
Ich hab 'ne große Gurke, ich hab 'ne große Gurke
Finger weg, Du Schurke - Finger weg, Du Schurke

Holnap este Andinál csövezek, mert a környékben valami lovaglós program lesz, amin részt veszünk és valószínűleg éjszakába nyúló ténykedés elébe nézünk. Mondott valamit valami éjszaka taxival hazamenésről, úgyhogy feltételezem, a vezetéshez megengedett mennyiségnél valamivel több sört fogunk elfogyasztani, majd tudósítok vasárnap itthonról, ha életben maradok. :)

Ezt a Babi néninek küldöm, mert amióta Duisburgból eljöttem, fogadjunk, hogy nincs meg a Józsi a mocsárból - dózisa. :)

Balfasz vagyok

Na kádváskéim, sok idő telt el bénázás nélkül, úgyhogy ma belehúztam. Mivel délelőtt jött hozzám valami szakmuki a radiátorokon lévő egyéni fogyasztásmérőt lecsipogtatni, valakinek be kellett engednie a lakásba, mert magam nem tudtam itthon lenni, mert dolgoztam. A főbérlőmmel, Beatrice-szel megbeszéltük, hogy ő majd elintézi, csak legyek szíves dobjak egy kulcsot a postaládába, hogy be tudjon jönni. Este lefekvés előtt megtettem, nyugiban elmentem reggel dolgozni, majd délelőtt kaptam egy sms-t:
Bea: Kata! Ma jön a technikus, elfelejtetted a kulcsot a postaládába dobni?
Én: Nem! Tegnap este bedobtam!
Bea: De melyikbe?
Én: Hát az enyémbe!
Ahogy ezt kimondtam, leesett, hogy ő végig az ő postaládájukról beszélt és hogy az enyémhez nincs kulcsuk... Meg minek is dobnám a saját kulcsomat a saját postaládámba? De egyáltalán nem jutott eszembe, hogy máshova is be lehetne dobni...

Aztán így folytatódott a nap a munkahelyemen:
Cseng az ajtótelefon, kiszaladok, beengedem a DHL-es futárt. Hozott egy kibaszott nagy műanyag raklapfedelet Budapestről, a főnök - Herr B. - irodája előtt csacsogtam az emberrel, hogy mit kaptunk stb, közben megtámadott minket Frau B. kiskutyája, aki aznap az irodában csövezett valami miatt. A futár is kutyázott, én is kutyáztam, közben intéztük a raklaptetőt:
Futár: (miközben a kutyát dögönyözi) Mi a neve?
Én: ...öööhh... nem jut eszembe...
Futár: (hülyén néz rám) Tessék?
Én: Nem tudom!
(még hülyébben néz)
Pár másodperc csend...
Futár: MI AZ ÖN NEVE?
Én: (akkor már fájt a felismerés, hogy nyilván nem a kutya nevében kell aláírnom a szállítólevelet...) Öööh... Boohbeliii... Fákk.
(Herr B. tapintatosan nem jött ki egy darabig az irodájából, de szerintem bebújt a szekrénybe röhögni.)

Mivel a szupermenő internet előfizetésemhez tartozik Festnetz-telefonszám is, de nagyon sváb módon készüléket persze nem kaptam hozzá, így ma elmentem munka után a geislingeni Media Marktba és vettem egy vezeték nélküli telefont. Ezt is megértem, van vezetékes számom, amihez a készüléket én Wilson, egyedül "kötöttem be" úgy, hogy még működik is!

Andi tegnap megint nagyon sokat segített: reggel alig tudtam elindulni a munkába, mert Zsoltinak 10 percig kellett könyörögni, hogy ha gyújtást adok, akkor röffenjen be, ne csak köhögjön, kicsit nagyon befostam, hogy csak meg ne haljon itt nekem, úgyhogy miután ökölbeszorult arccal nagy nehezen elértem a melóba, jeleztem Andinak, hogy Zsolti reggel majdnem szaboltálta a munkába menésemet, jaj mi lehet a baj. Azonnal rendelt nekem gyújtógyertyákat, amiket, miután meló után elmentünk IKEA-ba, nálam a mélygarázsban be is szerelt a kocsiba. Aztán összeszerelte a fürdőszoba szekrénykémet és a cipős szekrényemet... majd közölte velem, hogy ha a közeljövőben ki merem találni, hogy megint elköltözöm, ő pontosan éppen akkor 8 hétig szabadságon lesz. 

Aki érti, jót röhög, aki nem, attól bocs. :)