Lemegyek a térképről!

Utolsó estémet töltöm ma (hétfőn) a duisburgi lakásban, a mai nap a pakolás jegyében telik / telt. A cuccaim egy részét ma elvittem Wuppertalba, mert ott fogom az utolsó fennmaradó pár napot a hónapból eltölteni, miután visszajöttem Magyarországról. 

A hétvége eseménydús volt, pénteken este beesett Andi Niederstotzingenből, csináltam neki lasagne-t, feltöltöttem a hűtőt sörrel és lazultunk 2 napot. Úgyis folyton azt hallom, hogy "Khátá, chill!" Szombaton voltunk a wuppertal-i állatkertben kisjegesmedvét nézni:

Andi vasárnap elvitte a cuccaim nagy részét magával Svábföldre, ezekkel már legalább nem lesz gondom a költözésnél, mert csak tőle kell majd elszállítani a motyót. Miután ő haza ment, meglátogattam Klausékat Vlodropban, mert meg akartam velük beszélni ezt az egész munka-ügyet. Jól elment az idő, 2-3 órát ott ültem náluk, beszélgettünk, fagyiztunk, közben ott fogtak ebédre, majd megkaptam ajándékba a járgányomat.

Ma telefonáltam egy sort lakás ügyben, holnapra 3 időpontom is van délelőttre. Megerőltető kör lesz, mert innen hajnali 4-kor el kell indulnom, hogy 9-re Donzdorf-ban legyek, ahol megnézek 2 lakást egy szimpatikus bácsinál, aztán 10-kor Schwäbisch Gmünd-ben még egyet, amiben annyira nem bízom, mert arról nem láttam képeket, de megpróbálom, hátha. Ha ezek megvannak, elcsűrök Andihoz Niederstotzingenbe, onnantól ő vezet, én döntök és alszom. Beugrunk Georgékhoz is Ruhstorfba egy kávé+süti egységre, aztán irány Ravazd. Szerintem este 9 körül már otthon leszünk.

Délután megkörnyékezett valami iszonyatos para, talán attól, hogy láttam, hogyan ürül ki a lakás, tornyosulnak a cuccaim és még mindig nincs hová mennem. Ez így mondjuk nem igaz, mert tudom, hogy Wuppertalban fogok egy hetet eltölteni, aztán ha még mindig nincs fogamra való lakás, akkor beköltözöm Andihoz az új günzburg-i lakásba, de ezeket leszámítva megint minden teljesen felborul. Tegnap este még beszéltem kicsit O-val is, elbúcsúztunk jövő vasárnapig, de délután olyan szinten készen lettem a cuccaim láttán (mondhatni ich habe Schiss gekriegt), hogy még kialkudtam nála egy ma esti telefonálást. Elmondogatta, hogy minden úgy jó, ahogy csinálom és hogy a Ruhr-vidék különben is nagyon ronda, semmi nem köt ide, teljesen jól teszem, ha odébb megyek. Igaza volt, de komolyan meglepődtem, mivel ő ellene volt a költözésnek, de valószínűleg hallotta a hangomon, hogy oda vagyok meg vissza, mert abbahagyta a Hamburg-kampányt és elkezdett érvelni, hogy miért is jó döntés, amit most csinálok. Használt, mert elmúlt a para. Annak meg külön örülök, hogy hajnalban indulok, mert ezen a Frankfurt-Stuttgart vagy Frankfurt-Würzburg vonalon mindig egy halom baleset van nap közben, ezeket legalább elkerülöm. 

Kedden reggel tehát lemegyek a térképről, egy hét blogszünet következik. Az újabb epizódokból majd megtudhatjátok, hogy talált-e kedden lakást Khátá.

Puszi-pacsi addig.

Kutyapercek Duisburgból

Tegnap megint enyém volt az eb. Íme néhány fotó:

Este hat körül kaptam meg őkegyelmét, Zora királykisasszonyt és főhercegnőt. Előre féltem az éjszakától, mivel a témához releváns tapasztalatokkal már rendelkezem régebbről. Elmentünk járni egyet az erdőbe, áthoztam a kutyapárnácskáját, ami a képen is látható, nagy méretű, pihepuha kockás cucc, én biztos örülnék, ha ilyenen aludhatnék (ő persze nem annyira, mert inkább az ágyat preferálná, de ez az opció nem volt számára elérhető tegnap). Kapott enni meg inni, sétáltunk, simogattam is. Részemről ennyi tellett, nem volt sok tabu a lakásban, szám szerint csak három: nem jöhet fel a kanapéra, nem jöhet fel az ágyamra, nem jöhet be a fürdőbe. A kanapé és fürdő-témákkal nem volt gond, a kutyapárnácskán fekvést a nappaliban sikerrel abszolváltuk. Én tévéztem, ő aludt. Vollnarkose (legelső kép). Éjfél körülre persze a nagy fetrengésből felélénkült őexcellenciája Zora főhercegnő és elkezdte magát látványosan unni, ami abban merült ki, hogy nem hagyott telefonálni. Megpróbálom az esetet rekonstruálni, épp a földön ültem:

- én: Borbély

- O: hallo Khátá, nem zavarlak?

- én: nem, dehogyis, örülök, hogy bráááááá ZORAAAAAAAA wráááááááőőőőőőő, ÜL! FEKSZIK! AZANYÁD!

(miután felvettem a telefont, a kutya az arcomba mászott)

- O: Khátá, mit csinálsz???

- én: ...próbálok életben maradni. Ja te nem is tudod, van ma kutyám, épp próbálom eltávolítani az arcomból.

(...)

Meg volt róla győződve, hogy a kutya érzi rajtam a gyengeséget (ezt most is külön kikérem magamnak, végig kőkeményen tartottam magam az elveimhez), ezért próbálkozik az énekléssel és arcbamászással, mint zsarolási módszerrel. Hiába mondtam neki, hogy konzekvensen elutasítom a kutya részéről történő ágyban alvást és szemernyi esélye sincs őkegyelme Zora főhercegnőnek, hogy ma ágyban aludjon, ezt nem hitte el nekem. Mármint. Na meg a kutya sem. Pedig milyen igazam volt! A lefekvés a múltkorihoz képest sokkal könnyebben ment, párszor el kellett neki magyaráznom ugyan, hogy ő a kutya és én vagyok Khátá és a hatalom az én kezemben van, nem fordítva. Majdnem egész éjjel nem is volt semmi gond. Valami miatt hajnali 5 körül úgy gondolta, hogy már letelt az az idő, amíg nem jöhet be az ágyba és majd mostantól de. Rosszul gondolta, én meg nem vettem jó néven, hogy 5től fél8-ig támadásokat kelljen visszavernem, mert annyira szeretne feljönni az ágyra.

Ami még feltűnt: a kutya éjjel sokkal büdösebb, mint nappal.

Ezt a tényt tudományosan nem tudom (még) megindokolni, de kétség nem férhet hozzá, többször felébredtem az éjszaka folyamán, hogy büdöskutyaszag van: Zora királylány és főhercegnő bűzlött. Nem tudom mitől, de a nappaliban még nem volt ilyen szaga, meg reggel sem, amikor felkeltünk. Éjszaka viszont komolyan aggódni kezdtem, hogy az ágyam melletti ruhaszárítóra teregetett, friss illatú, száradó ruhák átveszik ezt a rettenetes szagot. Reggel 8 körül aztán lazán átpattintottam őkegyelmét a másik lakásba, azóta ott megy tovább a cirkusz, immár a részvételem nélkül.

Önök a mai Kutyapercek Duisburgból című rovatunkat olvashatták, köszönjük a figyelmüket!

Mülheim an der Ruhr

Mülheim an der Ruhr egy 170 000 fős város Duisburgtól délre. Itt lakik Gert, péntek estére ide volt megbeszélve a Hendrik - Gert - Khátá buli. Róluk már írtam, tessék szépen visszanézni, kik ők. Kérdezgettem előtte a napokban Hendriket, hogy mit vigyek magammal, mondta, hogy valami magyart. Hát mondom tök jó fej vagy, hol a rákba találjak én itt "valami magyart" saját magamon kívül? Felvetette, hogy Unicum. Jólvan mondom, megnézem, hogyér' az Unicum. Arra nem számítottam, hogy itt csak a kiemelten exkluzív italboltokban lehet ilyet kapni, én meg munka után már nem vagyok hajlandó az útba eső városokon kívül további helyeket is felkeresni egy üveg piáért, amit aztán sejthetően arany áron mérnek, úgyhogy inkább vettem egy üveg Cinzanot. Este velünk tartott Gert barátnője, Grazia is, aki ügyvédbojtár. Fél8-ra volt asztalfoglalásunk egy mülheim-i olasz étteremben, előtte lenyomtunk egy üveg prosecco-t a lakásban, miközben ők hárman megbeszélték az aktuálisan futó büntetőeljárásokat, én meg közben okosan néztem. :) Utána áthelyeztük a székhelyet az étterembe, ahol aztán elüldögéltünk hajnali fél 1-ig, elfogyasztottunk egy halom finom kaját, megy pár száz liter olasz vörösbort. 

Szeretem az ilyen embereket, akikkel úgy tudok kötetlenül társalogni bármiről, hogy közben az az érzésem van, hogy mindig is ismertem őket. Gert (akivel eddig csak egyszer találkoztam kb egy évvel ezelőtt Budapesten) és a barátnője is ilyenek. Az sem zavart, hogy egyáltalán nem a saját korosztályommal csevegek, mert volt egy vicces évjáratvonulat a társaságban, egyáltalán nem volt homogén: én voltam a legfiatalabb, majd Grazia (kb 40), Hendrik (52) és Gert (valahol 67 és 70 között). Nagyon érdekes, szórakoztató és minőségi beszélgetéseket lehet velük folytatni. Fél 1 körül aztán feltűnt, hogy rajtunk kívül már senki nincs az étteremben és a pincérek az összes többi asztalt már le is szedték és nagy eséllyel azt remélik, hogy mikor húzunk már el a pecsába, úgyhogy felkerekedtünk és visszamentünk Gerthez, ott még megittunk egy üveg vörös bort, csacsogtunk egy órát és 2 körül hazajöttem Hendrikkel. Das für Freitag.

Ma este még gyorsan másfél órát telefonáltam O-val. A beszélgetés eléggé elfajult, nem is tudom, hogy jutottunk el a tv maci-témáig. Elmeséltem neki, hogy súlyos tv maci szindrómám van, még mindig nagyon sajnálom a macit, akinek nincsenek szülei, egyedül fekszik le este, nincs aki esti mesét olvasson neki, vagy jóéjt puszit adjon, a kobold vagy mi az a narancssárga lény, akivel alszik kapcsolja le a lámpát és hogy ezen mennyit bőgtem gyerekként. Nem tudom megemészteni, hogy egy kitalált medve egyedül él. Közben rákeresett a youtube-on, be kellett neki diktálnom betűzve, hogy tv maci (az külön szenzáció, amikor azt mondja, hogy "tv mósziii") és a telefonon keresztül hallottam, hogy nézi, hogy gargarizál a maci és ahogy kiköpi a fogkrémet "phikk". Aztán néztünk telefonon keresztül néhány rész kisvakondot, mert az németül is ugyanolyan, der kleine Maulwurf, azon meg ő készült ki, mert utánoztam ahogy a vakond beszél (nem beszél, hanem ugye csak cincogva vinnyog...) Lehet, hogy a szomszédok kihívták volna rám a mentőket, ha valamelyik végig nézi / hallgatja, ahogy a kanapén ülök egyedül és a telefonba vinnyogok. Hát valakinek azt is kell, na.

Most viszont elmegyek szépen én is aludni, Schnuki a medve már az ágyban vár. Előtte szépen megmosom a fogam, mondom hogy "phikk" és kidőlök.

Széttépnek, mint foxi a rongyot...

Tegnap este - amikor már nem halogathattam tovább a rettegett vallomást, mi szerint elfogadtam a felajánlott sváb állást - megtudtam a következő infót, ami eléggé meglepett: a sváb történetem csak egy rövid állomás lesz, mert én északhoz tartozom. De így szó szerint, bele az arcomba. Mit is mondhatnék? Wáó. Tartozom valahová? Tök jó. (A lelkem mélyén mindig is tudtam, hogy igazából egy jegesmedve vagyok)

Újabb életbölcseletek északról

Tegnap este 2 nagyon fontos dolgot tudtam meg:

1. A lovak 5 Celsius fokon érzik magukat a legjobban. (Die Wohlfühltemperatur für Pferde)
2. Az egér-stratégiát

Az első pontnál azt hittem, rosszul hallok.

Képzeld Khátá, beszéltem ma egy ügyféllel, akitől megtudtam, hogy mi a lovak számára az optimális kültéri hőmérséklet, amin a legjobban érzik magukat (also die Wohlfühltemperatur, ettől a szótól teljesen transzba is estem, mennyire szép már, hogy egy szóval ennyi mindent vissza lehet adni? Akaratlanul is kitör belőlem néha a nyelvész) Tippelj!

- öööh... 18 fok?

- neeeeem. Kevesebb!

- 10 fok?

- 5 fok!

- Wow. Látom, neked is vannak nagyon hasznos ügyfeleid, micsoda extra infókat tudsz meg autóeladás közben, egyszerűen remek.

A második pont az egér stratégia, amire még kis példatörténetet is hozott, hogy a csökött kis agyammal biztosan felfogjam, miről van szó. Új céges dolgokban gondolkozik, új emberekkel, kibővült profillal és szolgáltatásokkal, teljesen be volt lelkesülve tőle, nem is mertem neki elmondani, hogy költözöm, mert olyan jó kedve volt. Felvázolta tehát az egér-stratégia lényegét, megosztom veletek is:

Van két egér: Khátá egér és O. egér Ülnek az egérlyukban és marha jól megy nekik, mind a ketten tele vannak sajttal. O. egér azonban nem bír megülni a kis egérseggén és állandóan megy, úton van, kutat további, még jobb, még több sajtok után. A nagy jólét ellenére megy az egér-brainstorming, hogy honnan lehetne még jobb, még több sajtot felhajtani? Mert az egerek nem elégedhetnek meg azzal a sajttal, amivel rendelkeznek. Nem azért, mert telhetetlenek, hanem mert ha épp jól is megy a soruk, akkor is folyamatosan lesni kell, hogy hogyan lehetne még jobbá, még gyümölcsözőbbé tenni a sajt-bizniszt.  Nem csak kvantitatív, hanem kvalitatív értelemben is. 

Hogy ezek a mai egerek milyen kib*szott okosak...!

A végén tehát megtanultam, hogy a lovak 5 fokon érzik magukat a legjobban és hogy mindannyiunknak mindig lesni kell, hogy hol van még több sajt. Ezen két nagy bölcseletet immár ti is tudjátok, a szentmise véget ért, menjetek békével.

News

Felvettek Heubachba, ami azt jelenti, hogy június végén délre költözöm. Az egyik felem örül, a másik meg nem akarja közölni O-val a hírt, hogy magammal viszem Hildegardot is...

Előről kezdődik a lakáskeresgélős-megőrülős móka, kidobok egy valag pénzt az ablakon, de nem baj, valószínűleg megéri, mert kapásból két évre szerződünk, nyugalom és Sicherheit lesz végre. VÉGRE. A pénteki állásinterjún egyébként azt beszéltük meg, hogy ezen a héten csütörtökig adnak választ, hogy részükről oké-e a Frau Borbély. Ehhez képest tegnap délután kaptam egy e-mailt, hogy tudják, hogy csütörtök volt megbeszélve, de ők már köszönik eleget gondolkodtak, július 1-gyel herzlich Willkommen bei der Firma, ha nekem is oké. Nem tudom, mi győzhette meg őket (a bizonyítványaimon kívül túl sok mindent nem láttak), mert az interjún csak ültem, mint boci, mert nem hagytak szóhoz jutni, hanem inkább rám ömlesztettek másfél órányi történetet és céges infót.

Klausnak még nem mondtam a dolgot, tegnapig nem is volt biztos. Meg akarom őket látogatni személyesen Vlodropban, hogy ezt mégse e-mailben beszéljük meg, szerintem beiktatok a hétvégére egy holland körutat, ha ők is ráérnek.

Andi a Magyarországra menésünk előtt, 8-án jön meglátogatni Duisburgba, ami nem csak azért jó, mert a hétvégét akkor közösen elszórakozgatjuk, hanem mert a HiLux-ba sok cucc fér és egy jó nagy adagot a dolgaimból el fogok vele küldeni délnek, amit addig tárolhat nekem, amíg oda nem költözöm a környékre. Éééés mindez nem is az én fejemből pattant ki, hanem az övéből! Kiváló! 

Valamint: a hónap híre, avagy balfaszságom újabb bizonyítéka! Megtudtam, hogy fizetek egyházi adót. Au jaaaa! Illetve ez a bruttó béremből kerül levonásra, tehát a számlámra átutalt összeg már alapból meg van csonkítva a fergeteges, szentséges és magasztos egyházi adóval.

 Hát mit mondjak? Kurvára ki vagyok akadva.

Feladat: bele kell szeretnem Hamburgba...

Tegnap este újfent megvolt az egóm szervizelése. Ez rend szerint hetente több alkalommal következik be, a kisebb-nagyobb karbantartási munkálatok hossza általában fél óra, de ezúttal a telefonálási idő rekordot döntött, 1 óra és 9 perc volt, utána nagyjából lerohadt a fülem, meg az akku is plimmegett már egy ideje. A fél órához már hozzá voltam pedig szokva. Ilyenkor rend szerint megtudom - vagy inkább újra és újra megerősítést nyerek arra vonatkozóan - hogy okos vagyok, vicces vagyok és nagyon szép vagyok. (Hogy lehet, hogy ezek után még mindig nem törtem világuralomra?)

Tájékoztatott, hogy az új célja, sőt, feladata / küldetése, hogy beleszeressek Hamburgba. Kiváló! - montaja Babi néni, miközben elnyomott egy sóhajtást. Inkább valami még messzebbi helybe nem szerethetnék bele? Például Timbuktuba vagy Vlagyivosztokba? Nah-nah-nah? Légyszilégyszi!
Pont attól félek én is, hogy beleszeretek Hamburgba, aztán cseszhetem, megint a nehezebb utat választottam. O. szerint ez lenne a legegyszerűbb és majd meglátom. Meg... Az biztos. Miután tegnap (is) közölte, hogy szerinte a világ legszebb városa Párizs, még majdnem hálát is éreztem, hogy nem éppen Párizsba kell beleszeretnem, mert hát be kell lássam, hogy azzal jobban meg lennék lőve, mint így, északkal.

Előbb mindig megállapítja, hogy az észak-németek visszahúzódóak és nem beszélnek sokat, majd elkezd kibaszottul sokat beszélni. És szóba jön minden, nagyon nagy a szórás: munka, Emily, Párizs, Berlin, Hamburg, Anke Engelke(!), személyes nyomor, Duisburg, mi az ami a spóroláson kívül még unsexy, Land Rover, szeplők, Porsche navi, kocogás, Eurovision Song Contest, Köln, különféle sütemények, eper és tejszínhab, zöldséges kuszkusz...