Felvettek Heubachba, ami azt jelenti, hogy június végén délre költözöm. Az egyik felem örül, a másik meg nem akarja közölni O-val a hírt, hogy magammal viszem Hildegardot is...
Előről kezdődik a lakáskeresgélős-megőrülős móka, kidobok egy valag pénzt az ablakon, de nem baj, valószínűleg megéri, mert kapásból két évre szerződünk, nyugalom és Sicherheit lesz végre. VÉGRE. A pénteki állásinterjún egyébként azt beszéltük meg, hogy ezen a héten csütörtökig adnak választ, hogy részükről oké-e a Frau Borbély. Ehhez képest tegnap délután kaptam egy e-mailt, hogy tudják, hogy csütörtök volt megbeszélve, de ők már köszönik eleget gondolkodtak, július 1-gyel herzlich Willkommen bei der Firma, ha nekem is oké. Nem tudom, mi győzhette meg őket (a bizonyítványaimon kívül túl sok mindent nem láttak), mert az interjún csak ültem, mint boci, mert nem hagytak szóhoz jutni, hanem inkább rám ömlesztettek másfél órányi történetet és céges infót.
Klausnak még nem mondtam a dolgot, tegnapig nem is volt biztos. Meg akarom őket látogatni személyesen Vlodropban, hogy ezt mégse e-mailben beszéljük meg, szerintem beiktatok a hétvégére egy holland körutat, ha ők is ráérnek.
Andi a Magyarországra menésünk előtt, 8-án jön meglátogatni Duisburgba, ami nem csak azért jó, mert a hétvégét akkor közösen elszórakozgatjuk, hanem mert a HiLux-ba sok cucc fér és egy jó nagy adagot a dolgaimból el fogok vele küldeni délnek, amit addig tárolhat nekem, amíg oda nem költözöm a környékre. Éééés mindez nem is az én fejemből pattant ki, hanem az övéből! Kiváló!
Valamint: a hónap híre, avagy balfaszságom újabb bizonyítéka! Megtudtam, hogy fizetek egyházi adót. Au jaaaa! Illetve ez a bruttó béremből kerül levonásra, tehát a számlámra átutalt összeg már alapból meg van csonkítva a fergeteges, szentséges és magasztos egyházi adóval.
Hát mit mondjak? Kurvára ki vagyok akadva.
