2016. november 7., hétfő

Update következik

Kb fél évvel ezelőtt megígértem, majd írok a munkámról, ha már lesz róla véleményem. Hát most mit mondjak, mostanra lett, eltartott egy darabig.

Egy másik pozícióban kezdtem volna el dolgozni, mint amiben most vagyok, de mivel az elsőben csak 3 napot töltöttem, nem fecsérlem rá a szót, nem nekem való volt, aztán ahogy az lenni szokott, mázlim volt és pont akkor mondott fel egy kolléganő a nemzetközi értékesítési osztályon, amikor rájöttem, hogy ahol vagyok, nem jön be, kvázi 3 nappal a munkába állásomat követően. Még csak nem is kellett nagyon kaparnom, hogy rájöjjenek, hogy errefelé minden dinnyét nekem találtak ki, hogy ez az ÉN pozícióm, mert rájöttek maguktól is és a 4. napot már International Sales Managerként kezdtem az értékesítésen. Hááhhh.

Csupa finom dolgokkal foglalkozom, mint például méz, juharszirup, agáve szirup, sötét és világos kókuszszirup, kókuszcukor... stb stb stb, mindez konvencionális és bio minőségben is. B2B üzletelek, azaz nem direkt a végfelhasználóknak adom el a jóságot, hanem kizárólag viszonteladóknak, és / vagy cégeknek, akik valamilyen módon feldolgozzák a termékeinket, pl. pékségek, drogériák, édesipar, kozmetikai ipar, szupermarketek, dohányipar (igen, a dohányipar is használ pl. juharszirupot, bizonyos tabaktípusokat abban áztatják, innen kapják a jellemző édeskés ízt)... 

Sokszínű a munka, nagyon jó az értékesítési team, 4-en vagyunk sales managerek, jól megértjük egymást. Soha nem volt még munkáltatóm, akit a szívembe zártam volna (értsd: akire azt mondhatnám, hogy igen vázze, mekkora arc, tiszteli a munkavállalóit, motivál, megért, nem nyom el, nem nyom agyon, nem nyomorít meg, felnézek rá), na ez itt sincs másként, de kezdek rájönni, hogy ez a nehezen irányítható természetemen meg a megyek-a-magam-orra-után-mentalitásomon múlik (amelyből egyenesen következik, hogy mindig igazam is van), úgyhogy az illúziót, hogy majd egyszer olyan munkáltatóm lesz, akire egy kicsit is fel lehet nézni, már eltemettem, mert csak én vagyok itt helikopter. 

Nem baj, időközben elég vastag bőrt növesztettem az ilyen esetek kezelésére, minden lepereg rólam. Csak azt veszem ki belőle / viszem magammal haza, ami nekem jó, ami gyarapít, minden másra pedig ott a master card.

Összefoglalván tehát az imént leírtakat: jól megy sorom, nagyrészt olyan emberek vesznek körül, akiktől sokat tanulhatok. Az egyik kollégám pl, akivel eléggé egy húron pendülök (csak 20 évvel idősebb és kevésbé forrófejű), a mai fényes-dicsőséges, három órás (no comment) főnök + értékesítési team meetingen, amikor látta, hogy már gőz jön ki a fülemből és jó eséllyel mindjárt idegállapotba kerülök, az orrom alá dugott egy cetlit, amin az állt: "Ruhe bewahren!!!" azaz "nyugi van". Ez mondjuk még mindig sokkal jobb annál, mint amikor (mivel a főnökünk - érthetetlen módon - nem tudja kimondani a "zwischen" szót), minden alkalommal más felé kell, hogy nézzek, amikor azt modnja, hogy "schwisn", mert látom a többieken, hogy vörösödik a fejük és ha egymásra nézünk, valaki hangosan fel fog rögöni.

Leginkább a Tesz-vesz városhoz tudnám hasonlítani az egészet.

1 megjegyzés:

  1. Mint egy aktiv teszvesz varos fan "tulajdonosa" nem ertem a hasonlatot...( de a tobbi nagyon jol hangzik)

    VálaszTörlés